2011. szeptember 23., péntek

"Ingyenes" oktatás?

Csak kapkodom a fejem. Minden nap új és még újabb fantasztikus ötletekkel lepnek meg minket, tehetetlen szülőket nagy gondolkodóink, akik  -most éppen -egyszerűen és gyorsan, egy tollvonással lehúzták gyerekeinket az egyetemisták, főiskolások listájáról. Azzal eddig is tisztában voltam (saját bőrömön éreztem), hogy az oktatás korántsem ingyenes. Ezzel sokan vagyunk így. De sajnos az a jövőkép, ami az oktatás tendenciájából látszik egyre sötétebb, és bizonytalanabb.
Dejavu érzésem van. Hogy miért? Koromnál fogva emlékszem arra az időszakra, mikor - még gyerekként - szüleim mindig kicsit félve beszéltek munkahelyükön történt eseményekről, szinte suttogva alkottak véleményt, mintha féltek volna valamitől. Akkor még nem értettem. Emlékszem, mikor még az egyetem csak "egyesek" politikailag jól megérdemelt kiváltsága volt, és mi egyszerű család egyszerű gyermekei "nem álmodhattunk nagyokat". Olyan érzésem van, hogy kétharmados vezetésünknek sikerült megfejteni az időutazás titkát. Csak rossz irányba indultak el. Visszafelé.
S ahogy visszafelé haladunk, lassan elérünk ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor kis hazánkban megszületett a demokrácia. Pedig nem vagyok egyoldalú, sokféle hírt, médiát elolvasok, és próbálom kihámozni az "igazságot", de akármilyen "szűrőn" is rostálom a híreket, a végeredmény mindig ugyanaz. Szegénység, reménytelenség, igazságtalanság, politikai, gazdasági káosz, sötét jövőkép. Ha most 20 éves lennék, fognám a kis bőröndömet, és fájó szívvel, a tehetetlenségtől vezérelve szerencsét próbálnék a nagyvilágban. Mit ér a nagy "nemzeti" érzés, ha nincs mit tenni az asztalra. Nagyon sokan járnak ebben a cipőben, és sajnos még többen fognak.
Nem látom át a nagy gazdasági változások hatásait, de azt valahol érzem, hogy az Európában történt gazdasági válságot vezetésünk politikai tőkévé kovácsolva olyan intézkedésekre jogosítja fel magát mindenféle szinten (lásd. alkotmánybíróság, bírók lecserélése, kinevezési jogok kisajátítása stb.), amelyek a demokrácia megcsúfolását jelentik. Hogy hogyan lehet eladni ezt a politikát Európa közepén?  Hát megfelelő, sajátos kommunikációval. Ezekből az új nyelvújított szavakból lassan szótárat készíthetnének.
De visszatérve az oktatáshoz, hátramenetben elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, mikor  ismét kiváltság lesz a tanulás. A jómódúak kiváltsága. El kell gondolkodnunk, hogy gyerekeinknek milyen útravalót tudunk adni, hogy boldoguljanak az életben esetleg diploma nélkül is. Át kell értékelnünk a helyzetünket, jövőnket, újra kell számolnunk a családi kasszát.  "Újratervezünk", mint egy GPS. Lassan minden héten, minden nap. Érdemes elolvasni a Hírszerző ide kapcsolódó nagyon széles körű áttekintést nyújtó cikkét. 
 Várom a véleményeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése